Jeff Bezos előrejelzése szerint a következő 10–20 évben rendkívül nagyméretű adatközpontok épülhetnek az űrben, ahol a folyamatos napenergia-hozzáférés és a viszonylag egyszerű hűtés lehetővé teheti, hogy ezek a földi létesítményeket hatékonyságban és költségben is felülmúlják – számol be a Reuters. Ugyanakkor egy adatközpont építése az űrben ma még kereskedelmileg nem kivitelezhető, és számos áttörést igényel.
„Az egyik dolog, ami a következő időszakban történni fog — nehéz pontosan megmondani mikor, 10+ év, de tippem szerint nem több mint 20 év — hogy elkezdjük építeni ezeket az óriási, gigawatt teljesítményű adatközpontokat az űrben” – mondta az Amazon és a Blue Origin alapítója John Elkann, a Ferrari elnökével folytatott beszélgetés során az olasz Tech Week rendezvényen Torinóban, Olaszországban.
A mesterséges intelligencia és a felhőalapú technológiák globális térnyerése a meglévő számítástechnikai infrastruktúra határait feszegeti az energiaellátás és a hűtés szempontjából, ezért a vállalatok új lehetőségeket keresnek az ilyen hatalmas adatközpontok elhelyezésére. Egyesek szerint érdemes lehet hajókon elhelyezni őket, mások északi országokban gondolkodnak, sőt, felmerült a lehetőség, hogy a mély óceánba telepítsék.
Bezos szerint az űr napenergia-forrást biztosít, amely nem szenved légköri vagy időjárási zavaroktól. Felhők, eső vagy éjszakai ciklusok nélkül az energia gyűjtése sokkal állandóbb, ami lehetővé teszi a napenergia 24/7-es alkalmazását. Eközben az űr hőmérséklete a közvetlen napsütésben -120 °C-tól az árnyékban -270 °C-ig változik, ami jelentősen egyszerűsíti a hűtést. Ez az orbitális klasztereket ideálissá teheti intenzív számítási feladatokhoz, például AI-modellek képzéséhez, amelyek folyamatos és hatalmas energiaellátást igényelnek.
Műszakilag lehetséges körülbelül 1 GW folyamatos elektromos teljesítményt termelni a Föld körüli pályán napelemekkel, de a skála óriási, és hatalmas nehézségeket okoz.
A Földön a napsugárzás állandó értéke körülbelül 1 366 W/m², és a Föld körüli pályán ennek nagyjából ugyanolyan értékűnek kell lennie. A nagy hatékonyságú, háromrétegű napelemek a beérkező energia körülbelül 35%-át alakítják át elektromos energiává, és a rendszer szintű veszteségek (vezetékek, hőveszteség, egyéb tényezők) után a nettó hasznos teljesítmény tipikusan 300–410 W/m². Ez azt jelenti, hogy a projekthez 2,4–3,3 millió négyzetméter napelem-területre lenne szükség — ami kb. 1,56–1,82 km oldalhosszúságú négyzetnek felel meg. Egy ilyen napelemtömb valószínűleg 9 000–11 250 tonnát nyomna csak a fotovoltaikus anyag súlyát tekintve, nem számítva a szerkezeti támogatást, az energiaelosztást és a vezérlőelektronikát.
A 9 000–11 250 tonna űrminőségű napelem alacsony Föld körüli pályára (LEO) juttatása a mai legjobb kereskedelmi indítóeszközökkel – például a SpaceX Falcon Heavy-val, amely akár 64 tonna terhet képes szállítani – optimista ~$1 520/kg költséggel 13,7–17,1 milliárd dollárba kerülne, feltételezve a közel maximális hatékonyságot a rakomány tömegében indításonként. Konzervatívabb, $2 000/kg feletti költséggel ez az összeg 25+ milliárd dollárra emelkedik, és több mint 150 indítást igényelne csupán a napelemek számára.
Ezen felül a bevitt energia szinte teljes egészében hővé alakul, amelyet az űrbe kell sugározni, ami több millió négyzetméternyi hűtőfelületet igényelne 1+ GW hőterheléshez. Hogy ezek a hűtők mennyit nyomnának és mennyibe kerülne az űrbe juttatásuk, még nem ismert, de mivel a hűtők általában nehezebbek, mint a napelemek, itt tízmilliárd dolláros nagyságrendről beszélünk.
Végül az AI-szerverek tényleges berendezései is több tízezer tonnát nyomnak, és a földön is több tízmilliárd dollárba kerülnek.
Tehát bár elméletileg lehetséges, az ilyen orbitális energia- és adatközpont rendszer összeszerelésének és fenntartásának logisztikai, gazdasági és mérnöki kihívásai óriásiak. – írja a Tom’s Hardware.
Kép forrása: Geeky Gadgets