A világ digitális kommunikációjának 99 százaléka a tenger alatti kábeleken keresztül zajlik, és ha ezek megsérülnek, az egy egész ország internetjére katasztrofális hatással lehet. A „sürgősségi szolgálat” a mélytengeri kábelhibák kijavításával foglalkozik, hogy fenntartsa az internet működését.
1929-ben egy 7,2-es erősségű földrengés rázta meg Newfoundland partjait. A földrengés szökőárt indított el, amely 28 ember halálát okozta. De ami talán még jelentősebb, hogy a földrengés egy hatalmas tenger alatti földcsuszamlást idézett elő, amely több mint 1000 km hosszan terjedt. Ez a jelenség – amit később „turbiditásáramnak” neveztek – akkoriban még ismeretlen volt. A földcsuszamlás tönkretette a tenger alatti kommunikációs kábeleket, amelyek abban az időben a legmodernebb technológiát képviselték, és amelyek az Atlanti-óceánon keresztül biztosították az összeköttetést Európa és Észak-Amerika között.
A kábelek több helyen is megsérültek. Egyes kábelek szinte azonnal elszakadtak a földrengés hatására, míg mások fokozatosan, több órás késéssel szakadtak el, ahogy a turbiditásáram végigszáguldott a tengerfenéken. A tudósok akkoriban még nem értették, hogy miért szakadtak el a kábelek egymás után ilyen hosszú időn keresztül, de 1952-ben rájöttek, hogy a kábelek szakadási időpontjai és helyei pontosan nyomon követték a földcsuszamlás terjedését a tengerfenéken. Ez a felfedezés lehetővé tette az emberek számára, hogy jobban megértsék a tenger alatti mozgásokat, és megfigyeljék a földcsuszamlások viselkedését.
A tenger alatti kábelek jelentősége ma
Manapság a világ digitális adatforgalmának 99 százaléka tenger alatti kábeleken keresztül zajlik. Ezek a kábelek összesen 1,4 millió kilométer hosszan futnak a tengerfenéken, minden óceánt átszelve.
Ha ezeket a kábeleket egymás mellé tennénk, átszelnék a Nap átmérőjét. Mindez lenyűgöző, tekintve, hogy ezek a kábelek meglehetősen vékonyak, mindössze 2 cm átmérőjűek, ami egy kerti locsolócső vastagságának felel meg.
A modern világban ezek a kábelek tartják fent az internetet, de időnként károsodnak. Évente 150-200 esetben történik kár a globális tenger alatti hálózatban. Ennek ellenére, a szakértők szerint a hálózat meglepően ellenálló. A károsodások többsége – az esetek 70-80 százaléka – emberi tevékenységhez köthető, például horgonyok vagy halászhálók okozta károkhoz, amelyek beakadnak a kábelekbe,10-20 százalékuk pedig természetes tényezőkből, például földrengésekből vagy tengeri áramlatok okozta elhasználódásból ered.
Hogyan működik a „mélytengeri sürgősségi szolgálat”?
Ha egy tenger alatti kábel megsérül, különleges javítóhajókat küldenek a helyszínre. Ezeket a hajókat úgy helyezik el a világ különböző részein, hogy 10-12 napon belül elérhessék a sérült kábeleket. A javítási folyamat bonyolult és technológiailag fejlett: a hajók egy speciális horgot, a „grapnelt” használják, hogy felhúzzák a sérült kábelt a tengerfenékről. Ezután a kábel sérült részeit felhozzák a hajóra, ahol elemzik a hibát, kijavítják, és végül visszahelyezik a vízbe.
A javítás során minden optikai szálat mikroszkóp alatt illesztenek össze, hogy biztosítsák a megfelelő kapcsolatot, valamint különféle eszközöket – például távirányítású tengeralatti járműveket – vetnek be, amelyek nagy nyomású vízsugarakkal ássák ki a kábelek számára a mélyedéseket a tengerfenéken. Mélyebb vizekben hatalmas, több mint 50 tonnás ekéket használnak, hogy a kábeleket eltemessék, és megvédjék őket a jövőbeni károsodásoktól.
A kábeljavítások során nemcsak a kommunikációs hálózatot állítják helyre, hanem a tudományos világ is profitál belőle. A kábelek ugyanis tudományos eszközökké is válhatnak, például akusztikus érzékelőként használhatók bálnák, hajók, viharok és földrengések észlelésére. Az ilyen javítások és kábeltelepítések számos új ismeretet adtak a tengeri életformák és a tengerfenék geológiai folyamatai kapcsán.
Éghajlatváltozás és új technológiák
Az éghajlatváltozás új kihívásokat hoz a tenger alatti kábelek számára. Nyugat-Afrikában, a nagy árvizek miatt megnövekedett üledékáramlás károsíthatja a kábeleket a Kongó folyó torkolatánál. Az ilyen kockázatok miatt a kábeleket már távolabb fektetik le a veszélyes területektől.
A technológia folyamatos fejlődése azonban javítja a kábelvédelem hatékonyságát. A hajókra szerelt automatikus azonosító rendszerek (AIS) segítenek megelőzni, hogy horgonyok és halászhálók véletlenül kárt tegyenek a kábelekben. Ugyanakkor, a világ néhány régiójában – ahol a halászhajók kevésbé fejlettek – a kábelkárok még mindig gyakoriak.
Forrás: itbusiness.hu
Kép forrása: Getty Images